A Feedback nem csak egy zenekar - Gotthard Zoltán

Quality mérnök, zenész, harcművész, tréner egy személyben

Újabb kolléga mutatkozik be, Gotthard Zoltán személyében. Sokoldalú, színes, elkötelezett, pont közénk való! A kérdéseket a csapat tagjai tették fel neki, a válaszok itt következnek: 

Milyen út vezetett a tanácsadói munkához?

2010-ben kezdtem egy multinacionális cégnél, mint minőségügyi mérnök. Ha egészen pontos akarok lenni, akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy "visszahívtak", hiszen 2005-ben - még a főiskola előtt - dolgoztam már ugyanannál a cégnél a mérőlaborban, mint a mérőeszköz felügyelő "segédje". Ez idő alatt ismerkedtem meg a későbbi mérőlabor vezetővel, aki aztán visszahívott 2010-ben. Az első négy évben főként mérőeszközökkel foglalkoztam, majd később egy külön csoportba kerültem, melynek célja a szervezet bizonyos elemeinek fejlesztése volt (pl. statisztikai folyamatszabályozás és szabályozási tervek szoftveres támogatásának kiépítése). Egy ilyen fejlesztési projekt során találkoztam Boros Lacival - Borival. Egyből megfogott az, hogy emberi oldalról közelítette meg a projektünket. Rengeteg dologra rávilágított közben, amit én vagy másként gondoltam, vagy nem is tudatosult bennem. A projektet követően évekig nem találkoztunk, én közben otthagytam a "multikultit" és egyéni vállalkozóként szaktanácsadással és szakmai tréningek megtartásával kezdtem foglalkozni. Épp egy ilyen tréningről tartottam hazafelé, amikor eszembe jutott, hogy rég beszéltünk, így felhívtam. Mintha nem teltek volna el évek, ott vettük fel a fonalat, ahol elhagytuk. A beszélgetést követően vetődött fel Boriban, hogy lenne-e kedvem együtt dolgozni vele tanácsadóként és persze azonnal igent mondtam.

Miket kellett hivatalosan és tapasztalati úton megtanulnod?

Mivel korábban nem foglalkoztam még ilyen projektekkel, így nekem is el kellett sajátítani azt a gondolkodásmódot, ami elengedhetetlen ehhez a munkához. 

Az emberek helyes vezetése, a hatékony kommunikáció, a bizalom kiépítése általában nem veleszületett képességünk, ezek elsajátítása és fejlesztése évek munkája és tudatosságot, alaposságot igényel. 

Ebben sokat segített Ken Blanchard - Vezetés magasabb szinten c. könyve, de sokszor ültünk be Borival egy kávéra, sütire, vagy közös ebédre, és közben beszélgettünk a tapasztalatairól.

És ha már a tapasztalatról beszélünk, két hobbim is van, ahol egyfajta vezető szerepet töltök be, így lehetőségem nyílt a megismert elméleteket gyakorlatban is alkalmazni. Ez persze könnyűnek hangzik, de az igazság az, hogy minden szituáció más, minden ember különböző, így az alapelveket szükségszerűen az adott helyzethez kell igazítani. Itt is igaz, hogy az élet mindig más, mint a tankönyv.

Hányszor váltottál és miért?

Az első munkahelyemen közel hét évig maradtam. Úgy éreztem, hogy megbecsülnek, szerettem a munkám és a csapat is jó volt, aztán egy idő után egyre kevésbé találtam a helyem. Súlytalannak éreztem magam, változásra vágytam. Azt mondják, 3-5 évente érdemes felmérni, hogy mit ér az ember szaktudása a piacon, illetve milyen lehetőségei vannak más cégeknél. Megtalált egy ilyen lehetőség, én pedig éltem vele. A második munkahelyemen közel 3 évet töltöttem el. Szakmailag kihívásként éltem meg, a csapat kiváló volt és jól tudtam kamatoztatni a korábbi ismereteimet is. Hogy mégis búcsút intettünk egymásnak, annak az volt az oka, hogy azt éreztem, nem a megfelelő irányba halad a cég. Egy olyan irányt véltem felfedezni, amivel nem tudtam azonosulni sem emberileg, sem szakmailag.

Hogy kapcsolódik a Quality és az emberek, a szervezetek fejlesztése?

Aki egy kis időt is eltöltött a minőségügyben, az tapasztalhatta, hogy ez a csoport nincs könnyű helyzetben. A logisztika nem kedveli, mert nekik ki kellene szállítani a terméket, a Quality meg zárol mindent. A termelést a hideg rázza, mert ha a minőségügy megjelenik, az általában azt jelenti, hogy ők nem gyárthatnak a megszokott módon, tehát nem fog teljesülni a kvóta. A folyamatmérnökséget az őrületbe kergetik az állandó vevői igényekkel és próba gyártásokkal, hogy a fejlesztésről már ne is beszéljünk. 

Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a minőségügyet sok helyen nyugodtan hívhatnánk "Szent Flórián csoportnak" is a folyamatos tűzoltás miatt, talán már érezhető, mennyire fontos a szervezet összehangolt működése, a hatékony kommunikáció, a bizalom és a konfliktuskezelés. El lehet képzelni, mit érezhetnek a kollégák a fenti helyzetekben. 

Egy olyan szervezetnél, ahol ezek a példák mindennaposak, csak egy erős, és általában kívülről jövő hatás hozhat tartós megoldást. Ezek során össze lehet hangolni a társterületek működését, elkerülve ezzel a kiégést és adott esetben a fluktuációt.

Mit szeretsz csinálni, ha nem dolgozol?

Friss házasként élvezem a kedvesemmel együtt töltött időt, sokat vagyunk együtt, ha az idő engedi, kirándulunk, horgászunk, vagy közösen főzünk, sütünk. A fennmaradó szabadidőm a két hobbim, a zenélés és a harcművészet között oszlik el.

A zenekarommal, a FeedBack-kel jelenleg a második albumon dolgozunk, közben pedig reménykedünk benne, hogy hamarosan újra színpadra állhatunk, mert hiányzik már a fellépés, a közönség és a hangulat. Nehéz lenne meghatározni, hogy milyen zenét játszunk, de valahol a rock és a metál közé tenném a stílust (Heavy Rock?), és magyar nyelven írt, saját számokat adunk elő. A szokásos felálláson kívül (ritmus, szóló, basszus gitár, ének, dob) a szintetizátor hangzásával is próbálkozunk és igyekszünk több szólamban vokálozni a fő ének mellé. Nehezen éltük meg az elmúlt egy évet a szigorításokkal, karanténnal együtt. Igazi kihívás volt számomra egyben tartani a csapatot, fenntartani a lelkesedést, célt adni a srácoknak úgy, hogy közben a próbaterembe sem tudtunk lemenni. Sokat beszélgettünk online, tartottuk egymásban a lelket és közben talán jobban megismertük egymást, mint az előző két évben. Ez megerősítette a csapategységet és a bizalmat egymás iránt. Azt hiszem, ez nélkülözhetetlen egy zenekar életében.

A ninjutsu nevű japán harcművészettel 2003-ban ismerkedtem meg és ez a szerelem azóta is tart, pont idén lesz 18 éves. Ennyi idő alatt rengeteg technikát meg lehet tanulni, de az ember a legtöbbet saját magáról tanulja. Néhány éve például el sem tudtam volna képzelni magamról, hogy 15-20 gyereknek fogok egy hetes nyári tábort szervezni, ma pedig már ott tartunk, hogy a minden évben meghirdetett táborban a dojo-n kívüli gyerekek is szívesen részt vesznek és a szülők is rengeteget segítenek benne. Igazi kis közösség alakult ki Kislődön, a Sansen Dojo-ban.

Étel, ital, könyv?

Nem vagyok válogatós, de az otthon feltett kérdésre, hogy "mit szeretnél enni?" sosem tudok válaszolni. Ha hirtelen kellene valamit mondanom, akkor a pizza ugrik be. Ezer féle van belőle és a többségük nagyon finom. Ez sajnos meg is látszik rajtam :)

Az italok közül a whiskey-t szeretem és azokon belül is az ír vonal a kedvencem a háromszoros lepárlás miatt. Ami viszont nem tudok élni, az a kávé.

Az utóbbi időben számomra talán a legszórakoztatóbb Bud Spencer két életrajzi könyve volt, a Különben dühbe jövök és a 80 év alatt a föld körül. Érdekes volt olvasni, hogyan jutott el a filmvászonig gyerekkorom egyik hőse, milyen történetek alakították olyanná, amilyennek megismerhettük.