Fehér Judit - személyiség- és üzletfejlesztő

Bemutatjuk a Lightsome-csapatot

A Lightsome - csapat újabb tagját mutatja be a következő beszélgetés. A Fehér Judittal készült interjúban szóba kerül a lifelong learning, a belső motor, a tudatosság, az önismeret és a futás. Egy kicsit a macskák is.

Judit a banki szektorból indulva lett sikeres tréner és változásmenedzsment szakértő. Munkastílusát a szakmai szempontok mellett a rá jellemző szerénység és finom, női érzékenység is jellemzi. Ez a kombináció azonban nem tanulható. Személyiségének ez a vonása, ez a természetesség teszi még hitelesebbé szakemberként is. Ismerjétek meg őt! Beszélgetőtársa Hegedűs Ágota volt.

H.Á.: Elmondanád, hogy milyen gyerekkorod volt?

F.J.: Tipikus "csakazértis" gyerek voltam. Folyamatosan tanultam és olvastam annak ellenére, hogy a szüleim nem akarták, hogy általános iskola után tovább tanuljak. Szerették volna, ha dolgozni kezdek és pénzt keresek inkább. Későn született gyerek voltam, így idős szülőként ezt gondolták számomra biztonságosabbnak, megfelelőbbnek. Nem hibáztatom őket, mert ők így nőttek fel és nem akartak rosszat, de tény, hogy ha nincs az akkori osztályfőnököm (Bajnok Imre), akkor ők nem engedtek volna még középiskolába sem. Szóval neki nagyon sokat köszönhetek.

A tény pedig, hogy érdemes volt tanulnom, megalapozta a kapcsolatom a "lifelong learning"-gel. Bármit csináltam azóta, a folyamatos tanulás és fejlődés egy idő után mindig kinyitott újabb ajtókat és hozta magával az újabb lehetőségeket. És bár messziről indítottam és hosszú, kanyargós utat jártam be, végül a pénzügyi területen találtam meg önmagam.

H.Á.: A mostani munkádban hogyan lettél sikeres?

F.J.: Tíz évet töltöttem a bankszakmában értékesítőként. Ez alatt rengeteget tanultam az ügyfelekről, az értékesítésről, a motivációról, vezetői szerepekről. Ez utóbbi vezetett el a jelenlegi hivatásomhoz, a fejlesztéshez is, ugyanis a hatodik év környékén történt, hogy az akkori vezetőm nagyon rosszul kezelt egy változási folyamatot. (A központi kommunikációval ellentétesen cselekedett, növelve ezzel a bizonytalanságot az egyén szintjén. És amikor kommunikált, már késő volt. Már nem tudott megtartani.)

Ekkor határoztam el, hogy segíteni fogok vezetőknek, hogy hogyan kezeljék a változási folyamatot úgy, hogy a legkisebb sérülést szenvedje a szervezet és a benne dolgozók. Beiratkoztam az egyetemi trénerképzésre, ahol a szakdolgozatomat már változásmenedzsmentből írtam.

Mivel korábban nem szerepeltem nagy plénum előtt és tudtam, hogy ebben kell fejlődnöm, bevállaltam egy olyan banki munkát, ahol partnercégek dolgozói előtt kellett előadást tartanom. Majd egy évvel később, ugyanannál a banknál - már új pozícióban -, megpályáztam egy belső tréneri pozíciót és megtartottuk az első változásmenedzsment tréningeket (is).

És mivel a változás egyéni szinten is mindennek az origója, így a céges változások sem nélkülözhetik ezt a megközelítést. Hirtelen minden tréninget elkezdtem ezen a szemüvegen keresztül vizsgálni, mert ráébredtem, hogy sok tréningigény mögött valójában valamilyen szervezeti probléma húzódik meg, és ha azt megtalálom, akkor hatékonyabbak lehetnek a fejlesztések is.

H.Á.: Akkor innentől egyenes az út a Lightsome-hoz?

F.J.: Ahogy a felismerések jöttek, úgy otthagyva a banki értékesítési területet, elkezdtem építeni a saját tréneri utamat. Jelenleg - maradva a pénzügyi területnél - egy nagy biztosító társaság oktatási osztályán dolgozom, mellette pedig vállalkozóként egyéni és csoportos fejlesztéseket tartok - főleg fiatal vezetőknek és értékesítőknek.

És közben folyamatosan követem a piac változásait. Így ismerkedtem meg Borival (Boros László) is, ugyanis épp egy szakmai konferencia első blokkjáról késtünk el mindketten a forgalom miatt. Az előtérben futottunk össze, vártuk, hogy szünet legyen, és beszélgetni kezdtünk. És mivel a változásmenedzsment a szervezeti változások egy fontos eleme, Bori pedig szervezetfejlesztőként vett részt a konferencián, hamar megtaláltuk a közös hangot és elkezdődött egy partneri kapcsolat.

Ezért írta Bori az előző cikkben, hogy "nincsenek véletlenek".

H.Á.: Mivel töltődsz?

F.J.: Szabadidőmben szeretek túrázni, olvasni, nagyon szeretek futni. Mivel az élet számos területén jellemző, hogy a teljesítmény játssza a kulcsszerepet, így a feltöltődés kapcsán szóba sem jöhet, hogy mérjek bármit is. Mindig amennyi jól esik. Csak a rendszerességre figyelek...

Sötétben például nem megyek ki futni, így most télen heti kétszer, kora reggel, futópadon futok itthon. Közben pedig futós videókat nézek. Imádom, hogy egyik alkalommal Új-Zéland hegyei közt futhatok, máskor Skóciában, néha Szingapúrban stb. Tavasztól őszig pedig terepen futok ugyanennyit, mindig relaxációs zenével, hogy a tempómat tudatosan lassítsam. Lassan járj, tovább érsz... Egyedül a futás szeretete hajt, semmi más...

Túrázni az osztrák hegyek közelsége miatt leginkább Ausztriában szoktunk a barátokkal, de Magyarországon is vannak olyan hegyek, amiket érdemes bejárni. Itt sem az a lényeg, hogy minél hosszabb távot rövidebb idő alatt, vagy hogy minél magasabbra, hanem hogy friss levegőn legyünk, és élvezzük a tájat. Úgyhogy havonta legalább egy egész napos túra a cél, de aztán ahogy sikerül... Mindennek örülünk.

Nagy a baráti társaságunk, és szívesen szervezek például közös bortúrát, jelmezbált, kerti partit, de mivel a mély baráti beszélgetések töltenek fel igazán, így a hétköznapokra inkább ezek jellemzőek.

És mivel folyamatosan keresem a mélyebb összefüggéseket, így a tréningjeimben is igyekszem mindig olyan mély tanulságokat, összefüggéseket bevinni, amiből a résztvevők saját személyiségükről, működésükről tudhatnak meg többet. Minden téma esetében - és ez az egyéni fejlesztésekre is igaz- azt gondolom végig először, hogy milyen önismereti szinten kell lenni ahhoz, hogy az adott téma beépülhessen. És ezekre építem rá a témát. Mert meggyőződésem, hogy enélkül csak egy téma marad, ami pár hét múlva már el is felejtődik...

H.Á.: Van-e olyan valaki, aki Téged segít, mentorál, inspirál?

F.J.: Mindig is igaz volt rám, hogy olyan emberekkel vagyok szívesen, akiktől tudok tanulni. Szeretem a másképp gondolkodó embereket, akik új szempontokat láttatnak meg velem. A férjem is ilyen. Sokat tanulok tőle a mai napig. De a környezetemben nagyon sok ilyen ember van...

H.Á.: Mit olvasol? Kedvenc könyv-élmény?

F.J.: Mostanában inkább csak szakmai és pszichológiai témájú könyveket olvasok, de nagy kedvenc Bulgakov Mester és Margaritája. Illetve Máraitól a Vendégjáték Bolsanoban.

H.Á: Nagyon lényeges kérdés következik: Kutya vagy macska? 😊

F.J.: Szeretem a kutyákat is, de most 2 cicánk van. Imádom őket! Két kis manipulátor... Na, általuk aztán van mit tanulni! 😊

H.Á.: Kinek adod át az interjú-stafétát?

F. J.: Benke Brigi tapasztalatait, gondolatait szívesen olvasnám.